~Josh
Amint lejöttünk a színpadról, az öltözőszoba felé vettem az irányt. Ledobtam magam az egyik kanapéra és elővettem a telefonomat. A Twitter bejegyzéseket látva úgy tűnt, a rajongóink meg voltak elégedve a koncerttel. Aztán írtam egy SMS-t Abbi-nek:
"Szia szépségem!
A turnénak vége és nem tudok veled ünnepelni. Mikor jössz haza? Nagyon hiányzol!
Josh xx"
Tudom, hogy minden egyes nap beszéltünk telefonon, de nem érem be a hangjával. Hiányzik. Rendben van, hogy tölt pár hetet a családjával, de jó lenne, ha hazajönne. Fáradtan felsóhajtottam és elhajítottam a telefonomat a kanapé másik végébe.
-Matt, hol vannak a többiek? - kérdeztem az egyetlen elérhető személytől a szobában.
-Chewy mint látod telefonál - intett a fel-alá járkáló Chris felé - Azt hiszem, Georginával beszél. Dan-t nem láttam. Max pedig bejött, aztán egyből ki is ment azzal a szándékkal, hogy előkeríti Maggie-t vagy Cassie-t vagy nem tudom, hogy hívják - mondta egyhangúan és meghúzta a sörét.
-Meglepően komornak tűnsz - néztem rá gyanúsan.
-Ha néha figyelnél a körülötted zajló dolgokra, láttad volna, hogy a barátnőm egy pillanattal ezelőtt még itt volt, de kapott egy hívást és minden magyarázat nélkül távozott, de biztosított róla, hogy siet vissza.
-Addig megvan, hogy a színpad széléről végignézte a koncertet, de még most sem értem, miért vagy ilyen.
-Tudod, én nem szeretem, ha nem tudok valamiről - duzzogott.
-Semmi baj, Matty - álltam fel és megsimogattam a fejét - Én körülnézek odakint - mondtam és az ajtóhoz sétáltam. A kezem már a kilincsen volt, mikor magától kinyílt az ajtó, és egy igen vidám Max nekem ütközött.
-Á, Josh! Nézd kiket szereztem! - állt félre és egy boldogságtól sugárzó, mégis idegesnek tűnő Cassie-vel és egy magabiztosan mosolygó Amy-vel találtam szemben magam. A sort Dan zárta, akire végre visszakerült a fekete inge.
-Örülök, hogy idetaláltatok - mondtam és udvariasan az ajtó mellé állva beinvitáltam őket - Hölgyeim, kérem fáradjanak beljebb!
-Milyen udvarias! - reagált először Amy. Visszaültem a kanapéra és a szőkeség lehuppant mellém - Még egyszer szeretném megköszönni, hogy szereztél nekünk jegyet - hálálkodott és nyomott egy puszit az arcomra. Komolyan mondom, mintha enyhe áramütés ért volna, bizsergett az arcom
-Én pedig még egyszer elmondom, hogy örülök, hogy szerezhettem nektek egy jó napot - mosolyogtam rá.
-Soha nem láttam még Cassie-t ilyen boldognak - nézett a barátnője felé, aki Max és Matt közé szorult a másik kanapén. Mire mindenki helyet talált, Chris is csatlakozott hozzánk.
-És milyen volt az első sorból figyelni a koncertet? - kérdeztem a lányoktól. Cassie már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Matt közbevágott.
-Várj, várj, hadd találjam ki! Életed legnagyobb élménye volt, minden egyes percét élvezted és azt kívántad, bárcsak soha ne érne véget? - Cassie mintha kissé elpirult volna, Matt pedig önelégülten vigyorgott.
-Aha, valami ilyesmi - motyogta a lány.
-Hé, csak vicceltem, de mindig ilyen érzelmeket váltok ki az emberekből - nevetett Matt és megint meghúzta a sörét. Úgy gondolom, már nem durcás. - Kedvenc pillanat? - kérdezte aztán. A lányok nagyon elgondolkodva néztek.
-Mikor a The Swarm alatt azt kérted, Josh, hogy bízzunk benned és szó szerint mindenkit padlóra küldtél - fordult felém Amy - És leírhatatlan érzés volt mikor utána mindenki egyszerre ugrott fel.
-Jól van, Joshua, azt hiszem, szereztél egy új rajongót - veregette meg Chris nevetve a vállamat. Csak mosolyogtam Amy felcsillanó szemein. Eddig fel sem tűnt, hogy ugyanolyan kék szemei vannak, mint nekem. Hozzá jobban passzol.
-Cassie? Neked? - érdeklődött Max.
-Nehéz egyet kiemelni. Imádtam a hangulatot, a fényeket, a kivetítőt mögöttetek és nagyon meghatott, hogy a Cold Night előtt megemlékeztetek Kurt Cobain-ről. A húsz éve elhunyt legenda - itt szünetet tartott és egy széles mosollyal az arcán folytatta - Az egész olyan felemelő volt - Mindenki egyetértően bólogatott. Mellettem Amy a táskájában kutakodni. Egyből kiszúrtam benne egy egész profinak kinéző fényképezőgépet.
-Fotóztál a koncert alatt? - néztem rá kíváncsian. Ő csak bólintott, a kezembe nyomta a gépet és tovább kutatott - Amúgy mit keresel? - kérdeztem, míg elkezdtem átnézni a képeit. Nagyon jók voltak.
Végül győztesen felmutatta a telefonját. Természetesen a táskája legalján volt.
-Azt hittem, az enyém volt, de nem - zárta le a képernyőjét sóhajtva - Srácok, valakinek rezgett a telója - mondta hangosabban, hogy mindenki hallja. Feléledt bennem a remény, hogy Abbi visszaírt és már mentem volna a kanapé másik végéhez, ahová előzőleg hajítottam a telefonomat, de Matt kijelentése megállított.
-Holly azt írta, hogy úgy tíz perc múlva itt lesz és hoz valami meglepetést is, de nem tudom, mit vagy hogy egyáltalán kinek - összehúzta a szemöldökét, ahogy a telefonja képernyőjét bámulva felolvasta nekünk az üzenetet.
-Akkor nagyjából tíz perc múlva mehetünk partyzni! - kiáltott fel Dan jó hangulatban - Cassie, Amy, ti is velünk jöttök, ugye? - nézett rájuk izgatottan.
-Még szép - vágta rá Amy - Nem tudtok megszabadulni tőlem - nevetett fel. Cassie jóval bizonytalanabbnak tűnt.
-Ha senkinek nem baj, akkor szívesen csatlakozom én is - nézett körbe félve.
-Ez az! - éljeneztünk mindnyájan. Emlékezetes estének nézünk elébe.
Amint lejöttünk a színpadról, az öltözőszoba felé vettem az irányt. Ledobtam magam az egyik kanapéra és elővettem a telefonomat. A Twitter bejegyzéseket látva úgy tűnt, a rajongóink meg voltak elégedve a koncerttel. Aztán írtam egy SMS-t Abbi-nek:
"Szia szépségem!
A turnénak vége és nem tudok veled ünnepelni. Mikor jössz haza? Nagyon hiányzol!
Josh xx"
Tudom, hogy minden egyes nap beszéltünk telefonon, de nem érem be a hangjával. Hiányzik. Rendben van, hogy tölt pár hetet a családjával, de jó lenne, ha hazajönne. Fáradtan felsóhajtottam és elhajítottam a telefonomat a kanapé másik végébe.
-Matt, hol vannak a többiek? - kérdeztem az egyetlen elérhető személytől a szobában.
-Chewy mint látod telefonál - intett a fel-alá járkáló Chris felé - Azt hiszem, Georginával beszél. Dan-t nem láttam. Max pedig bejött, aztán egyből ki is ment azzal a szándékkal, hogy előkeríti Maggie-t vagy Cassie-t vagy nem tudom, hogy hívják - mondta egyhangúan és meghúzta a sörét.
-Meglepően komornak tűnsz - néztem rá gyanúsan.
-Ha néha figyelnél a körülötted zajló dolgokra, láttad volna, hogy a barátnőm egy pillanattal ezelőtt még itt volt, de kapott egy hívást és minden magyarázat nélkül távozott, de biztosított róla, hogy siet vissza.
-Addig megvan, hogy a színpad széléről végignézte a koncertet, de még most sem értem, miért vagy ilyen.
-Tudod, én nem szeretem, ha nem tudok valamiről - duzzogott.
-Semmi baj, Matty - álltam fel és megsimogattam a fejét - Én körülnézek odakint - mondtam és az ajtóhoz sétáltam. A kezem már a kilincsen volt, mikor magától kinyílt az ajtó, és egy igen vidám Max nekem ütközött.
-Á, Josh! Nézd kiket szereztem! - állt félre és egy boldogságtól sugárzó, mégis idegesnek tűnő Cassie-vel és egy magabiztosan mosolygó Amy-vel találtam szemben magam. A sort Dan zárta, akire végre visszakerült a fekete inge.
-Örülök, hogy idetaláltatok - mondtam és udvariasan az ajtó mellé állva beinvitáltam őket - Hölgyeim, kérem fáradjanak beljebb!
-Milyen udvarias! - reagált először Amy. Visszaültem a kanapéra és a szőkeség lehuppant mellém - Még egyszer szeretném megköszönni, hogy szereztél nekünk jegyet - hálálkodott és nyomott egy puszit az arcomra. Komolyan mondom, mintha enyhe áramütés ért volna, bizsergett az arcom
-Én pedig még egyszer elmondom, hogy örülök, hogy szerezhettem nektek egy jó napot - mosolyogtam rá.
-Soha nem láttam még Cassie-t ilyen boldognak - nézett a barátnője felé, aki Max és Matt közé szorult a másik kanapén. Mire mindenki helyet talált, Chris is csatlakozott hozzánk.
-És milyen volt az első sorból figyelni a koncertet? - kérdeztem a lányoktól. Cassie már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Matt közbevágott.
-Várj, várj, hadd találjam ki! Életed legnagyobb élménye volt, minden egyes percét élvezted és azt kívántad, bárcsak soha ne érne véget? - Cassie mintha kissé elpirult volna, Matt pedig önelégülten vigyorgott.
-Aha, valami ilyesmi - motyogta a lány.
-Hé, csak vicceltem, de mindig ilyen érzelmeket váltok ki az emberekből - nevetett Matt és megint meghúzta a sörét. Úgy gondolom, már nem durcás. - Kedvenc pillanat? - kérdezte aztán. A lányok nagyon elgondolkodva néztek.
-Mikor a The Swarm alatt azt kérted, Josh, hogy bízzunk benned és szó szerint mindenkit padlóra küldtél - fordult felém Amy - És leírhatatlan érzés volt mikor utána mindenki egyszerre ugrott fel.
-Jól van, Joshua, azt hiszem, szereztél egy új rajongót - veregette meg Chris nevetve a vállamat. Csak mosolyogtam Amy felcsillanó szemein. Eddig fel sem tűnt, hogy ugyanolyan kék szemei vannak, mint nekem. Hozzá jobban passzol.
-Cassie? Neked? - érdeklődött Max.
-Nehéz egyet kiemelni. Imádtam a hangulatot, a fényeket, a kivetítőt mögöttetek és nagyon meghatott, hogy a Cold Night előtt megemlékeztetek Kurt Cobain-ről. A húsz éve elhunyt legenda - itt szünetet tartott és egy széles mosollyal az arcán folytatta - Az egész olyan felemelő volt - Mindenki egyetértően bólogatott. Mellettem Amy a táskájában kutakodni. Egyből kiszúrtam benne egy egész profinak kinéző fényképezőgépet.
-Fotóztál a koncert alatt? - néztem rá kíváncsian. Ő csak bólintott, a kezembe nyomta a gépet és tovább kutatott - Amúgy mit keresel? - kérdeztem, míg elkezdtem átnézni a képeit. Nagyon jók voltak.
Végül győztesen felmutatta a telefonját. Természetesen a táskája legalján volt.
-Azt hittem, az enyém volt, de nem - zárta le a képernyőjét sóhajtva - Srácok, valakinek rezgett a telója - mondta hangosabban, hogy mindenki hallja. Feléledt bennem a remény, hogy Abbi visszaírt és már mentem volna a kanapé másik végéhez, ahová előzőleg hajítottam a telefonomat, de Matt kijelentése megállított.
-Holly azt írta, hogy úgy tíz perc múlva itt lesz és hoz valami meglepetést is, de nem tudom, mit vagy hogy egyáltalán kinek - összehúzta a szemöldökét, ahogy a telefonja képernyőjét bámulva felolvasta nekünk az üzenetet.
-Akkor nagyjából tíz perc múlva mehetünk partyzni! - kiáltott fel Dan jó hangulatban - Cassie, Amy, ti is velünk jöttök, ugye? - nézett rájuk izgatottan.
-Még szép - vágta rá Amy - Nem tudtok megszabadulni tőlem - nevetett fel. Cassie jóval bizonytalanabbnak tűnt.
-Ha senkinek nem baj, akkor szívesen csatlakozom én is - nézett körbe félve.
-Ez az! - éljeneztünk mindnyájan. Emlékezetes estének nézünk elébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése