7. rész

~Max

-Majd a koncerten - öleltem meg Amy-t, és a következő rajongó felé fordultam. A felismerés olyan hirtelen tört rám, hogy éreztem ahogy a vér kifut az arcomból. Mindig is reméltem, hogy valamikor újra összefutok Maggie-vel. De sosem gondoltam, hogy tényleg meg fog történni.
-Istenem, te nem változtál semmit - suttogtam, hogy csak ő hallja. Jó, természetesen sokat változott, de bárhol felismerném. Nem láttam már vagy.. mennyi? Tizenhárom éve? Úgy tűnt ez elég hosszú idő ahhoz, hogy ő ne emlékezzen rám. Semmi jelét nem láttam, hogy felismerné bennem azt a kissrácot, akivel három nyáron át szomszédok voltak - Maggie? Nem emlékszel rám, igaz? - sóhajtottam.
-Cassie vagyok - vonta össze a szemöldökét. Nem lehet, hogy ez a lány nem ő. Felálltam az asztaltól, és megálltam vele szemben. Lassan az állához emeltem a kezem és a hüvelykujjammal végigsimítottam egy szinte láthatatlan hegen. Én tudtam, hogy ott van. Leesett a diófáról, amire azért mászott fel, mert én azt mondtam, hogy úgy sem tud. - Ezt miattam szerezted - néztem a szemébe. Elgondolkodott egy pillanatra, majd tágra nyílt szemekkel bámult rám és hitetlenül megrázta a fejét.
-Mikey? - most először szólalt meg, gyenge volt a hangja. Széles mosollyal bólintottam - Úristen, Mikey! - kiáltotta, és a nyakamba borult. Szorosan átölelt - Nem hiszem el, hogy te vagy az - húzódott el könnyes szemmel, majd gyanúsan méregetni kezdett - Várj, te hazudtál a nevedről? Te Max Helyer vagy, az Isten szerelmére!
-Inkább csak füllentettem - hajtottam le a fejem - Michael-ként mutatkoztam be, emlékszel? Az a második nevem.
-De miért tetted?
-Hát, tudod, mikor kiderült, hogy egy két évvel fiatalabb kislánnyal kell jópofiznom, nem igazán rajongtam az ötletért - húztam el a számat - Azt hittem idegesítő leszel. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. De féltem, hogy esetleg megharagszol, ha megtudod. Plusz addigra már lett egy olyan becenevem, amin senki más nem hívott - öleltem meg újra - De te miért mondtad azt, hogy Cassie vagy? - toltam el magamtól, hogy láthassam az arcát - Ne mondd, hogy a Margaret a második neved, és te sem akartál nekem rendesen bemutatkozni!
-Dehogyis, én nem ítélkezem látatlanban - ütött finoman karon - A Cassandra a második nevem, egy éve azt használom - elkezdte a cipőjét nézegetni - Akkor kezdtem új életet. Gondoltam a névváltoztatás jó kezdet lenne - vonta meg a vállát. Körbenéztem, és láttam, hogy már majdnem minden fej felénk fordult a teremben.
-Hé, ígérem, még kereslek, de feltartjuk a sort - megpusziltam  a homlokát, és siettem volna vissza a helyemre, de elkapta a kezem és belenyomott egy rajzot, majd boldogan mosolyogva elrohant.