8. rész

~Cassie

Te jó ég! Ez életem legjobb napja! Hatalmas mosollyal az arcomon siettem Amy-hez.
-Mi a fene volt ez? - kérdezte minden bevezető nélkül. Nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy három egymást követő nyarat Maxék szomszédjában töltöttem, hogy hogyan lettünk jóban, hogy azóta nem találkoztunk, és hogy fogalmam sem volt róla, hogy a gyerekkori barátom a kedvenc együttesemben gitározik. Ő tényleg rengeteget változott. Amy egyre nagyobb döbbentséggel hallgatta a mondandómat. Végül ennyit tudott kinyögni:
-Hűha! - és nevetni kezdett - Nem vagy semmi, te lány! - aztán belém karolt és a színpad felé vettük az irányt. A rajongókat Meet&Greet-ről hamarabb beengedték, így Amy-vel eljutottunk a kordonokig. A maradék két órát beszélgetéssel, és a helyünk megtartásáért folyó állandó küzdelemmel töltöttük. Aztán az egész közönség egy emberként kiáltott, sikított fel, mikor a You Me At Six besétált. Max-et figyeltem, tudtam, hogy engem keres a tömegben. Hamarosan meg is talált és szélesen elmosolyodott. Aztán felcsendült a Too Young To Feel This Old és mindenki megőrült. Josh-sal együtt énekeltem a szöveget és közben Amy-vel ütemre ugráltunk. Soha nem éreztem még ilyen felszabadultnak magam.
-Hogy vagytok ma este? - kiáltotta Josh a mikrofonba. Csak artikulálatlan ordítást hallottam mindenhonnan és én is becsatlakoztam. Amy elővette a fényképezőgépét és lőtt pár képet mind a srácokról, mind a közönségről. A koncert folyamán Max tekintete még jó párszor találkozott az enyémmel. Nem tudom hány számmal később Amy beleordított a fülembe, másképpen nem tudtunk kommunikálni.
-Dan téged bámul! - Felnéztem a színpadra, és tényleg. A dobok mögül azok a hihetetlen kék szemek engem néztek. A pólója már lekerült róla, így megcsodálhattam az izmait. Mosolyogva viszonoztam a pillantását, de hátulról elég rendesen meglöktek, így félre kellett néznem. Néhány alkalommal még sikerült elkapnom a tekintetét. A mosolyom a koncert végéig töretlen maradt. Még Max egyik pengetőjét is sikerült megszereznem, és Matt rám kacsintott.
-Köszönjük, fantasztikus közönség vagytok! - búcsúzott Josh. Dan behajította az ütőit a tömegbe, aztán lesétáltak a színpadról. Elképesztő hangzavar volt. Amy-vel arra vártunk, hogy meginduljanak az emberek, mikor a nevemet kiáltotta egy mély férfi hang. Megfordultam és Dan-nel találtam szemben magam. A kordon másik oldalán állt.
-Szia! Eszméletlen jó voltál - mondtam -, mármint az egész banda elképesztő volt - tettem hozzá.
-Bocsáss meg, de nem hallak - kiáltotta. Még közelebb mentem a kordonhoz, pedig a koncert alatt már szinte eggyéváltam vele, annyira nagy volt a nyomás hátulról. Ekkor két erős kar fonódott a derekam köré és átemelt a kordonon.
-Sajnálom, eléggé megizzadtam - szabadkozott - Szóval mit is mondtál? - kérdezte és kisfiúsan rám mosolygott, amitől pillangók éledtek a gyomromban.
-Én... - Miről beszéltem egyáltalán? Nem tudok tisztán gondolkodni míg így néz rám - Csak azt, hogy jók voltatok.

~Dan

-Örülök, hogy nem okoztunk csalódást - mosolyogtam még mindig. Most vagy soha, Daniel - Szóval arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved... - de ekkor félbeszakítottak. Ezt nem hiszem el.
-Találd ki, hogy ki vagyok! - mondta Max Cassie mögé lépve és a kezeivel eltakarta a lány szemeit. Cassie forgolódni kezdett a hang forrását kutatva. Sikerült lefejtenie Max kezeit és egy boldog 'Mikey' kiáltással szorosan megölelte. Még színpadra lépés előtt kifaggattuk Max-et a Meet&Greet-es jelenetről, de minden magyarázata ellenére furcsának találtam ezt a régi barátos sztorit. Vajon több van köztük egyszerű barátságnál? Kényelmetlenül álldogáltam, míg ők ketten beszélgettek.
-Hé, a világért sem szeretnélek kirángatni a merengésedből, de nem segítenél? - Oldalranéztem, Amy lovaglóülésben ült a kordon tetején. Visszafojtottam egy nevetést és lesegítettem onnan.
-Huh, köszi - villantott egy mosolyt és kisöpört egy kósza tincset az arcából.
-Igazán nincs mit - villantottam meg én is a szívdöglesztő mosolyomat.
-Amy! - kiáltott felénk Cassie -  Képzeld szereztem bejutást a backstage-be - kacsintott cinkosul Max-re. Persze, ájuljatok el. Pont ezt akartam felajánlani Cassie-nek, mikor Max felbukkant. Magamban mérgelődve sétáltam az öltözőszobánk felé. Azért örültem, hogy a lányok is velünk tartanak, de egy kissé vesztesnek éreztem magamat.
-Biztos vagyok benne, hogy ő is kedvel - várt be Amy, míg Cassie és Max elöl mentek.
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Cassie - mondta a szemét forgatva - Eléggé ismerem a barátnőmet, hogy tudjam, ha tetszik neki valaki, ami amúgy szinte soha nem történik meg, és látom rajtad, hogy neked sem közömbös.
-Te olvasol az emberekben?
-Néha jók a megérzéseim, és csak azért mondtam el, mert rendesnek tűnsz. De nagyon vigyázz rá! - váltott komoly hangnemre.
-Még egy rendes beszélgetésünk sem volt, hova gondolsz.. mintha annyi közöm lenne Cassie-hez - motyogtam.
-Hé, fel a fejjel! Még bármi megtörténhet - mosolygott Amy és biztatóan megszorította a kezem.