~Cassie
Sosem hittem volna, hogy egyszer a You Me At Six-szel fogok bulizni. Túl rendesek voltak. A világért sem hagytam volna ki egy ilyen lehetőséget, de nem akartam zavarni, hiszen még csak most találkoztunk. De ezek a srácok mindenáron azt akarták, hogy velük tartsunk. Nem voltam hozzászokva, hogy törődnek velem. Nem nyíltam meg egykönnyen az idegeneknek. Három emberhez kerültem közel egész eddigi életem során: Max, Derek és Amy.
Mikey, mármint Max volt az első és utolsó gyerekkori barátom. Imádtam azokat a nyarakat. Fájt, hogy el kellett válnom a legjobb barátomtól. De most megint itt van velem, és megpróbáljuk újraépíteni a barátságunkat. Max-szel megegyeztünk, hogy úgy hívjuk a másikat ahogy a többiek, elvégre már nem gyerekek vagyunk vagy mi.
A szüleim sosem törődtek velem igazán. Apám mindig dolgozott. Jó ha reggelente összefutottam vele. Habár anyám legtöbbször otthon volt, mégse törte magát, hogy egyáltalán megismerjen. Rengeteg zsebpénzzel kompenzálták nemtörődömségüket. Minden időmet a szobámban töltöttem. A tankönyveimet bújtam éjjel-nappal. Azok voltak a menedékeim. Aztán tizenöt éves koromban új mentőöv bukkant fel, amivel mindent át tudtam vészelni vele. Ez volt a zene. A bandák, mint az All Time Low, a Pierce The Veil, a Bring Me The Horizon vagy a legnagyobb kedvencem a You Me At Six - csak hogy párat említsek - meggyőztek arról, hogy érdemes élnem, minden helyre fog jönni. A zene és a tanulás volt a drogom, velük elmenekülhettem a világ elől. Egész jól működött. Egészen az egyetemig, mert ott valaki kirángatott a saját kis világomból. Derek volt az első szerelmem. Egyből levett a lábamról. Próbáltam elkerülni, mert azt hittem csak szórakozni akart velem, de egyre ismételgette, hogy én más vagyok mint a többi lány, valami különleges és én kellek neki. Pont én, aki éveken át egy senki volt mindenki számára, aki mindent eltűrt, akinek a középiskola maga volt a pokol. Nem tudtam felfogni, hogy ő komolyan engem akart. Fogalmam sem volt, mit látott bennem egy olyan tökéletes srác mint ő. Talán csak megsajnált, mert olyan elcseszett voltam. Egy átlag ember nem tizenkilenc éves korában kezd el élni, de nekem kellett valaki, aki megadja a kezdőlökést. Nekem ez Derek volt. Elválaszthatatlanok voltunk. Sok mindenben egyezett az ízlésünk, részben a zenében is. Még koncertekre is jártunk, és gyakran találkoztunk a barátaival, de velük sosem jöttem ki igazán. Felejthetetlen emlékeket szereztem mellette, de tudjuk, hogy az egész hogy végződött.
A szüleim sosem törődtek velem igazán. Apám mindig dolgozott. Jó ha reggelente összefutottam vele. Habár anyám legtöbbször otthon volt, mégse törte magát, hogy egyáltalán megismerjen. Rengeteg zsebpénzzel kompenzálták nemtörődömségüket. Minden időmet a szobámban töltöttem. A tankönyveimet bújtam éjjel-nappal. Azok voltak a menedékeim. Aztán tizenöt éves koromban új mentőöv bukkant fel, amivel mindent át tudtam vészelni vele. Ez volt a zene. A bandák, mint az All Time Low, a Pierce The Veil, a Bring Me The Horizon vagy a legnagyobb kedvencem a You Me At Six - csak hogy párat említsek - meggyőztek arról, hogy érdemes élnem, minden helyre fog jönni. A zene és a tanulás volt a drogom, velük elmenekülhettem a világ elől. Egész jól működött. Egészen az egyetemig, mert ott valaki kirángatott a saját kis világomból. Derek volt az első szerelmem. Egyből levett a lábamról. Próbáltam elkerülni, mert azt hittem csak szórakozni akart velem, de egyre ismételgette, hogy én más vagyok mint a többi lány, valami különleges és én kellek neki. Pont én, aki éveken át egy senki volt mindenki számára, aki mindent eltűrt, akinek a középiskola maga volt a pokol. Nem tudtam felfogni, hogy ő komolyan engem akart. Fogalmam sem volt, mit látott bennem egy olyan tökéletes srác mint ő. Talán csak megsajnált, mert olyan elcseszett voltam. Egy átlag ember nem tizenkilenc éves korában kezd el élni, de nekem kellett valaki, aki megadja a kezdőlökést. Nekem ez Derek volt. Elválaszthatatlanok voltunk. Sok mindenben egyezett az ízlésünk, részben a zenében is. Még koncertekre is jártunk, és gyakran találkoztunk a barátaival, de velük sosem jöttem ki igazán. Felejthetetlen emlékeket szereztem mellette, de tudjuk, hogy az egész hogy végződött.
És Amy. Amy sokkal többet jelent nekem, mint egy legjobb barát. Olyan mint egy testvér, aki nekem sosem adatott meg. Nem tudom, mit kezdenék nélküle. Szinte a tökéletes ellentétem: gyönyörű, életvidám és nyitott. Bárkivel szóba tud elegyedni és mindig benne van egy jó buliban. Mint például most is. Olyan természetesen mozgott a srácok körül, mintha ezer éve ismerné őket.
- Amúgy szoktatok fanokkal bulizni? - kérdezte Amy úgy általánosságban - Mármint nézzetek ránk! - utalt a felsőinkre - Én személy szerint nem szívesen mennék így bulizni veletek.
- Most, hogy mondod... - vakarta meg Josh a nyaka hátulját elgondolkodva - Nincs nálatok másik ruha? A nők táskáiban minden elfér.
- Na jó. Adjatok egy órát és partyra készen fogunk visszajönni - ajánlotta fel Amy.
- Egy órát? - vinnyogott Matt.
- Vagy írjátok le a hely címét, ahova menni akartok, és majd ott találkozunk - vetettem fel az ésszerűbbnek tűnő ötletet.
- Ez már jobban tetszik.
- Majd megírom Amy-nek a címet miután mi is megtudjuk, úgyis meg van a száma - mondta Josh. Dan halkan megköszörülte a torkát, erre Josh vigyorogva hozzám fordult - De minden esetre te is megadhatnád a tiédet, hátha a szöszi megint elássa a mobilját a táskája legmélyére.
- Hé - háborodott fel Amy és gyengén karon ütötte a fiút.
- Rendben - nyújtottam a kezem a telefonjáért, amit a kanapé másik végéből szedett össze. Elmentettem a számomat és visszaadtam neki a mobilt. Ekkor az ajtón három erőteljes koppanás hallatszott. Bárki is volt az, nem várta meg míg beengedik, mert egyből benyitott. A küszöbön négy szélesen mosolygó, kitárt karú lány állt egymás mellett, mögött. Feltételeztem, hogy a srácok barátnői lehettek.
- Party timeee! - kiáltották egyszerre és berontottak a szobába.
- Abbi? - pattant fel Josh leírhatatlan boldogsággal és némi hitetlenséggel a tekintetében. Odafutott az ombre hajú lányhoz, megragadta a derekánál és szenvedélyesen megcsókolta. Eközben Matt éppen felkapta a barátnőjét, aki csak nevetett és addig forogtak, míg el nem szédültek. Chris szorosan átölelte az egyik lányt. Max is felkapta a barátnőjét és Matték mintájára megpörgette. Egyedül Dan maradt ülve és mosolygott a szerelmeseken.
- Mondtam, hogy meglepi lesz - mutatott Matt barátnője Abbi-re, aki még mindig Josh karjai között volt. Aztán feltűnt neki, hogy idegenek is vannak a szobában. Az arcomra siklott a tekintete, majd a pólómra, ugyanígy Amy-t is végigmérte. Összehúzta a szemöldökét és kérdőn a barátjára nézett.
- Nem őrült rajongók, ne félj! - nevetett Matt. A lány barátságos mosolyra húzta a száját.
- Sziasztok, Holly vagyok - nyújtotta a kezét.
- Cassie - mondtam és kezet fogtunk.
- Amy, de hagyjuk a formaságokat - lökte félre Holly kezét és helyette megölelte. A lány meglepetten viszonozta. A többiek is újra felénk fordultak.
- Szóval ő Cassie, régi barátom - mutatott be az újonnan érkezőknek Max -, és a legjobb barátnője, Amy.
- Sziasztok - intettem kissé feszengve. Kedvesen mosolyogva üdvözöltek minket. Kiderült, hogy Chris barátnője Georgina, de hívhatjuk Georgie-nak, ha jobban tetszik. Max barátnője pedig Laura. Abbi és Holly nevét meg már tudtuk. Majd sűrű bocsánat kérések közepette kirángattam Amy-t a szobából, mert amúgy is indulnunk kellett volna.
~Max
- Aztán igyekezzetek! - kiáltottam még utánuk. Amint kiléptek az ajtón hiányérzetem támadt. Mind letelepedtünk a kanapékra.
- Kedves lányoknak tűnnek - jegyezte meg Georgie.
- Azt mondtad Cassie régi barátod, igaz? - kérdezte tőlem Laura.
- Pontosan.
- Hogyhogy még sosem meséltél róla? - érdeklődött.
- De meséltem róla neked. Emlékszel a gyerekkori sztorijaimra, amikben szerepelt egy Maggie nevű lány? - L csak bólintott - Na ő Maggie.
- Hogy lett Cassie? - kapcsolódott be Holly is a beszélgetésbe.
- Áttért a második nevére, de nem igazán tudom, miért - sóhajtottam.
- Említettem már, hogy írt nekünk egy dalt? - vigyorgott Josh, aki valószínűleg egy rózsaszín felhőn át látta a világot most, hogy Abbi visszatért.
- Mi? Nem! - mondtam szinkronban Dan-nel.
- Akkor most mondom. Még rá sem néztem, de biztos vagyok benne, hogy fantasztikus. El fogom érni, hogy elénekelje nekünk - jelentette ki eltökélten.
- Valaki kitalálta már, hova megyünk? - váltottam témát.
- Persze, már hívtam taxit is - mondta Dan.
- Akkor indulhatunk? - állt fel Matt, ezzel elérve, hogy Holly leesett az öléből és a földön landolt.
- Sajnálom, cica - kacsintott a lányra, majd menyasszonyi stílusban felkapta és elindult vele kifelé. Mindnyájan követtük őket. Az épület előtt három taxi várt ránk. Kisebb veszekedés után sikerült eldönteni, hogyan üljünk. Így Dan-nel és Matt-tel elfoglaltam az egyik autó hátsó ülését. De előtte Josh megadta Dan-nek Cassie számát és egyszerre küldték el a lányoknak a címet, biztos ami biztos. Útközben nem hagyhattuk ki, hogy megálljunk a Nando's-nál. Aztán odaértünk egy hangulatosnak tűnő bárhoz. Szerencsére nem volt tömeg és még a zene is jó volt, élőben játszott valami ismeretlen zenekar. A lányok egyből a tánctér felé vették az irányt. Mi a bárpultot céloztuk meg. Már pár kör ital lement, amikor valaki mögém settenkedve eltakarta a szememet a tenyerével.
- Találd ki, hogy ki vagyok! - mondta nevetve és elvette a kezeit.
- Jajj Cassie, ez így nem volt nehéz, én is ugyanezt csináltam veled - fordultam meg mosolyogva, és tényleg ő állt előttem. Egy fekete testhezálló ruhát viselt, ami a combja közepéig ért és matt fekete bakancsot - Örülök, hogy itt vagytok.
- Szia, Cassie - jött oda Dan - Kérsz valamit inni?
- Szia - mondta alig hallhatóan és félrenézett. Most komolyan elpirult? De édes! - Talán egy kólát - mosolygott félénken Dan-re.
- Azonnal hozom - és a pultoshoz fordult.
- Nem innál valami ütősebbet? Ha egyszer ünnepelni jöttünk - érdeklődtem.
- Nem iszom.
- Mióta?
- Egy éve.
- Hű, kitartó vagy. De biztos nem kérsz mást? Egy ital még nem a világ vége - győzködtem.
- Legyen - sóhajtott - Egy ital. Nem több - tartotta fel a mutatóujját határozottan. Dan ekkor nyújtotta át a kólát Cassie-nek.
- Köszönöm - mondta a lány és beleivott. Én addig kértem egy kör rövidet és mindenki felvett egy kispoharat.
- A turné sikeres befejezésére! - mondta Chris.
- Az új régi barátainkra! - emeltem fel a poharam.
- Egészségünkre! - koccintottunk, lehúztuk az italunkat és egyszerre csaptuk le a pultra.
- Táncoljunk - ugrándozott Amy fel-alá. Alig ért ide, már van benne alkohol rendesen. Az egész csapat a tánctérre nyomult. Ennyire jó esténk is ritkán van. Néha visszajárkáltunk a pulthoz újabb piákért, és Cassie szigorú egy italából először kettő lett, majd három, végül már senki nem számolta. Egyszer csak Josh karon fogta Cassie-t és odarángatta az együtteshez. Valamit súgott az énekes fülébe, aki jól megnézte a feszengő lányt, majd bólintott és a mikrofonjához fordult.
- Hölgyeim és uraim! Köszöntsék nagy szeretettel ezt a szépséget - intett Cassie felé -, aki egy saját dalt szeretne előadni - és a banda levonult a színpadról. Valaki kerített egy széket, meg adtak egy gitárt Cassie-nek.
- Köszönöm - szólt bele a mikrofonba -, de inkább kényszerítettek, mint hogy magamtól szeretném ezt - erre mind felnevettünk, végül is igaza volt - A dal címe 'Better Things'.
Megköszörülte a torkát és elkezdett játszani, aztán jött hozzá az ének. Gyönyörűen hangzott, nem vidáman, de tele volt reménnyel. Azt hiszem, Amy elsírta magát. Laura az oldalamhoz bújt és úgy hallgatta. A többiek is meghatódtak. A dal végén állva tapsolt az egész közönség, de mi voltunk a leghangosabbak.
- Köszönöm szépen - mondta Cassie mielőtt lesétált a színpadról. Az ő szemében is könnyek voltak, de szélesen mosolygott.
- Fantasztikus, köszönjük. Akkor folytassuk a bulit - tért vissza a színpadra az együttes.
- Lenyűgöző voltál - lépett oda Cassie-hez Dan és megölelte.
- Csoportos ölelés! - kiáltotta Matt és átölelte mindkettőjüket. Én is csatlakoztam, majd a többiek is mind. Az új kört Cassie egészségére hajtottuk fel.
Később Laurával az ölemben ültem egy bárszéken háttal a pultnak és a többieket figyeltem a tánctéren, mikor Cassie kissé dülöngélve ért mellénk Amy-vel az oldalán, akinek megint valami koktél volt a kezében.
- Eszméletlen ez a buli - kiáltotta Cassie - Köszönöm, hogy itt lehetek veletek.
Már nyitottam volna a szám, de a lány már vissza is ment táncolni, illetve ment volna, de egyensúlyát vesztve Dan karjaiban kötött ki. Nevetve támogatták fel egymást. Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem iszik. De jelen pillanatban nem tudtam aggódni, csak élveztem az éjszakát.
- Amúgy szoktatok fanokkal bulizni? - kérdezte Amy úgy általánosságban - Mármint nézzetek ránk! - utalt a felsőinkre - Én személy szerint nem szívesen mennék így bulizni veletek.
- Most, hogy mondod... - vakarta meg Josh a nyaka hátulját elgondolkodva - Nincs nálatok másik ruha? A nők táskáiban minden elfér.
- Na jó. Adjatok egy órát és partyra készen fogunk visszajönni - ajánlotta fel Amy.
- Egy órát? - vinnyogott Matt.
- Vagy írjátok le a hely címét, ahova menni akartok, és majd ott találkozunk - vetettem fel az ésszerűbbnek tűnő ötletet.
- Ez már jobban tetszik.
- Majd megírom Amy-nek a címet miután mi is megtudjuk, úgyis meg van a száma - mondta Josh. Dan halkan megköszörülte a torkát, erre Josh vigyorogva hozzám fordult - De minden esetre te is megadhatnád a tiédet, hátha a szöszi megint elássa a mobilját a táskája legmélyére.
- Hé - háborodott fel Amy és gyengén karon ütötte a fiút.
- Rendben - nyújtottam a kezem a telefonjáért, amit a kanapé másik végéből szedett össze. Elmentettem a számomat és visszaadtam neki a mobilt. Ekkor az ajtón három erőteljes koppanás hallatszott. Bárki is volt az, nem várta meg míg beengedik, mert egyből benyitott. A küszöbön négy szélesen mosolygó, kitárt karú lány állt egymás mellett, mögött. Feltételeztem, hogy a srácok barátnői lehettek.
- Party timeee! - kiáltották egyszerre és berontottak a szobába.
- Abbi? - pattant fel Josh leírhatatlan boldogsággal és némi hitetlenséggel a tekintetében. Odafutott az ombre hajú lányhoz, megragadta a derekánál és szenvedélyesen megcsókolta. Eközben Matt éppen felkapta a barátnőjét, aki csak nevetett és addig forogtak, míg el nem szédültek. Chris szorosan átölelte az egyik lányt. Max is felkapta a barátnőjét és Matték mintájára megpörgette. Egyedül Dan maradt ülve és mosolygott a szerelmeseken.
- Mondtam, hogy meglepi lesz - mutatott Matt barátnője Abbi-re, aki még mindig Josh karjai között volt. Aztán feltűnt neki, hogy idegenek is vannak a szobában. Az arcomra siklott a tekintete, majd a pólómra, ugyanígy Amy-t is végigmérte. Összehúzta a szemöldökét és kérdőn a barátjára nézett.
- Nem őrült rajongók, ne félj! - nevetett Matt. A lány barátságos mosolyra húzta a száját.
- Sziasztok, Holly vagyok - nyújtotta a kezét.
- Cassie - mondtam és kezet fogtunk.
- Amy, de hagyjuk a formaságokat - lökte félre Holly kezét és helyette megölelte. A lány meglepetten viszonozta. A többiek is újra felénk fordultak.
- Szóval ő Cassie, régi barátom - mutatott be az újonnan érkezőknek Max -, és a legjobb barátnője, Amy.
- Sziasztok - intettem kissé feszengve. Kedvesen mosolyogva üdvözöltek minket. Kiderült, hogy Chris barátnője Georgina, de hívhatjuk Georgie-nak, ha jobban tetszik. Max barátnője pedig Laura. Abbi és Holly nevét meg már tudtuk. Majd sűrű bocsánat kérések közepette kirángattam Amy-t a szobából, mert amúgy is indulnunk kellett volna.
~Max
- Aztán igyekezzetek! - kiáltottam még utánuk. Amint kiléptek az ajtón hiányérzetem támadt. Mind letelepedtünk a kanapékra.
- Kedves lányoknak tűnnek - jegyezte meg Georgie.
- Azt mondtad Cassie régi barátod, igaz? - kérdezte tőlem Laura.
- Pontosan.
- Hogyhogy még sosem meséltél róla? - érdeklődött.
- De meséltem róla neked. Emlékszel a gyerekkori sztorijaimra, amikben szerepelt egy Maggie nevű lány? - L csak bólintott - Na ő Maggie.
- Hogy lett Cassie? - kapcsolódott be Holly is a beszélgetésbe.
- Áttért a második nevére, de nem igazán tudom, miért - sóhajtottam.
- Említettem már, hogy írt nekünk egy dalt? - vigyorgott Josh, aki valószínűleg egy rózsaszín felhőn át látta a világot most, hogy Abbi visszatért.
- Mi? Nem! - mondtam szinkronban Dan-nel.
- Akkor most mondom. Még rá sem néztem, de biztos vagyok benne, hogy fantasztikus. El fogom érni, hogy elénekelje nekünk - jelentette ki eltökélten.
- Valaki kitalálta már, hova megyünk? - váltottam témát.
- Persze, már hívtam taxit is - mondta Dan.
- Akkor indulhatunk? - állt fel Matt, ezzel elérve, hogy Holly leesett az öléből és a földön landolt.
- Sajnálom, cica - kacsintott a lányra, majd menyasszonyi stílusban felkapta és elindult vele kifelé. Mindnyájan követtük őket. Az épület előtt három taxi várt ránk. Kisebb veszekedés után sikerült eldönteni, hogyan üljünk. Így Dan-nel és Matt-tel elfoglaltam az egyik autó hátsó ülését. De előtte Josh megadta Dan-nek Cassie számát és egyszerre küldték el a lányoknak a címet, biztos ami biztos. Útközben nem hagyhattuk ki, hogy megálljunk a Nando's-nál. Aztán odaértünk egy hangulatosnak tűnő bárhoz. Szerencsére nem volt tömeg és még a zene is jó volt, élőben játszott valami ismeretlen zenekar. A lányok egyből a tánctér felé vették az irányt. Mi a bárpultot céloztuk meg. Már pár kör ital lement, amikor valaki mögém settenkedve eltakarta a szememet a tenyerével.
- Találd ki, hogy ki vagyok! - mondta nevetve és elvette a kezeit.
- Jajj Cassie, ez így nem volt nehéz, én is ugyanezt csináltam veled - fordultam meg mosolyogva, és tényleg ő állt előttem. Egy fekete testhezálló ruhát viselt, ami a combja közepéig ért és matt fekete bakancsot - Örülök, hogy itt vagytok.
- Szia, Cassie - jött oda Dan - Kérsz valamit inni?
- Szia - mondta alig hallhatóan és félrenézett. Most komolyan elpirult? De édes! - Talán egy kólát - mosolygott félénken Dan-re.
- Azonnal hozom - és a pultoshoz fordult.
- Nem innál valami ütősebbet? Ha egyszer ünnepelni jöttünk - érdeklődtem.
- Nem iszom.
- Mióta?
- Egy éve.
- Hű, kitartó vagy. De biztos nem kérsz mást? Egy ital még nem a világ vége - győzködtem.
- Legyen - sóhajtott - Egy ital. Nem több - tartotta fel a mutatóujját határozottan. Dan ekkor nyújtotta át a kólát Cassie-nek.
- Köszönöm - mondta a lány és beleivott. Én addig kértem egy kör rövidet és mindenki felvett egy kispoharat.
- A turné sikeres befejezésére! - mondta Chris.
- Az új régi barátainkra! - emeltem fel a poharam.
- Egészségünkre! - koccintottunk, lehúztuk az italunkat és egyszerre csaptuk le a pultra.
- Táncoljunk - ugrándozott Amy fel-alá. Alig ért ide, már van benne alkohol rendesen. Az egész csapat a tánctérre nyomult. Ennyire jó esténk is ritkán van. Néha visszajárkáltunk a pulthoz újabb piákért, és Cassie szigorú egy italából először kettő lett, majd három, végül már senki nem számolta. Egyszer csak Josh karon fogta Cassie-t és odarángatta az együtteshez. Valamit súgott az énekes fülébe, aki jól megnézte a feszengő lányt, majd bólintott és a mikrofonjához fordult.
- Hölgyeim és uraim! Köszöntsék nagy szeretettel ezt a szépséget - intett Cassie felé -, aki egy saját dalt szeretne előadni - és a banda levonult a színpadról. Valaki kerített egy széket, meg adtak egy gitárt Cassie-nek.
- Köszönöm - szólt bele a mikrofonba -, de inkább kényszerítettek, mint hogy magamtól szeretném ezt - erre mind felnevettünk, végül is igaza volt - A dal címe 'Better Things'.
Megköszörülte a torkát és elkezdett játszani, aztán jött hozzá az ének. Gyönyörűen hangzott, nem vidáman, de tele volt reménnyel. Azt hiszem, Amy elsírta magát. Laura az oldalamhoz bújt és úgy hallgatta. A többiek is meghatódtak. A dal végén állva tapsolt az egész közönség, de mi voltunk a leghangosabbak.
- Köszönöm szépen - mondta Cassie mielőtt lesétált a színpadról. Az ő szemében is könnyek voltak, de szélesen mosolygott.
- Fantasztikus, köszönjük. Akkor folytassuk a bulit - tért vissza a színpadra az együttes.
- Lenyűgöző voltál - lépett oda Cassie-hez Dan és megölelte.
- Csoportos ölelés! - kiáltotta Matt és átölelte mindkettőjüket. Én is csatlakoztam, majd a többiek is mind. Az új kört Cassie egészségére hajtottuk fel.
Később Laurával az ölemben ültem egy bárszéken háttal a pultnak és a többieket figyeltem a tánctéren, mikor Cassie kissé dülöngélve ért mellénk Amy-vel az oldalán, akinek megint valami koktél volt a kezében.
- Eszméletlen ez a buli - kiáltotta Cassie - Köszönöm, hogy itt lehetek veletek.
Már nyitottam volna a szám, de a lány már vissza is ment táncolni, illetve ment volna, de egyensúlyát vesztve Dan karjaiban kötött ki. Nevetve támogatták fel egymást. Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem iszik. De jelen pillanatban nem tudtam aggódni, csak élveztem az éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése