10. rész

~Cassie

Sosem hittem volna, hogy egyszer a You Me At Six-szel fogok bulizni. Túl rendesek voltak. A világért sem hagytam volna ki egy ilyen lehetőséget, de nem akartam zavarni, hiszen még csak most találkoztunk. De ezek a srácok mindenáron azt akarták, hogy velük tartsunk. Nem voltam hozzászokva, hogy törődnek velem. Nem nyíltam meg egykönnyen az idegeneknek. Három emberhez kerültem közel egész eddigi életem során: Max, Derek és Amy. 

Mikey, mármint Max volt az első és utolsó gyerekkori barátom. Imádtam azokat a nyarakat. Fájt, hogy el kellett válnom a legjobb barátomtól. De most megint itt van velem, és megpróbáljuk újraépíteni a barátságunkat. Max-szel megegyeztünk, hogy úgy hívjuk a másikat ahogy a többiek, elvégre már nem gyerekek vagyunk vagy mi.
A szüleim sosem törődtek velem igazán. Apám mindig dolgozott. Jó ha reggelente összefutottam vele. Habár anyám legtöbbször otthon volt, mégse törte magát, hogy egyáltalán megismerjen. Rengeteg zsebpénzzel kompenzálták nemtörődömségüket. Minden időmet a szobámban töltöttem. A tankönyveimet bújtam éjjel-nappal. Azok voltak a menedékeim. Aztán tizenöt éves koromban új mentőöv bukkant fel, amivel mindent át tudtam vészelni vele. Ez volt a zene. A bandák, mint az All Time Low, a Pierce The Veil, a Bring Me The Horizon vagy a legnagyobb kedvencem a You Me At Six - csak hogy párat említsek - meggyőztek arról, hogy érdemes élnem, minden helyre fog jönni. A zene és a tanulás volt a drogom, velük elmenekülhettem a világ elől. Egész jól működött. Egészen az egyetemig, mert ott valaki kirángatott a saját kis világomból. Derek volt az első szerelmem. Egyből levett a lábamról. Próbáltam elkerülni, mert azt hittem csak szórakozni akart velem, de egyre ismételgette, hogy én más vagyok mint a többi lány, valami különleges és én kellek neki. Pont én, aki éveken át egy senki volt mindenki számára, aki mindent eltűrt, akinek a középiskola maga volt a pokol. Nem tudtam felfogni, hogy ő komolyan engem akart. Fogalmam sem volt, mit látott bennem egy olyan tökéletes srác mint ő. Talán csak megsajnált, mert olyan elcseszett voltam. Egy átlag ember nem tizenkilenc éves korában kezd el élni, de nekem kellett valaki, aki megadja a kezdőlökést. Nekem ez Derek volt. Elválaszthatatlanok voltunk. Sok mindenben egyezett az ízlésünk, részben a zenében is. Még koncertekre is jártunk, és gyakran találkoztunk a barátaival, de velük sosem jöttem ki igazán. Felejthetetlen emlékeket szereztem mellette, de tudjuk, hogy az egész hogy végződött.

És Amy. Amy sokkal többet jelent nekem, mint egy legjobb barát. Olyan mint egy testvér, aki nekem sosem adatott meg. Nem tudom, mit kezdenék nélküle. Szinte a tökéletes ellentétem: gyönyörű, életvidám és nyitott. Bárkivel szóba tud elegyedni és mindig benne van egy jó buliban. Mint például most is. Olyan természetesen mozgott a srácok körül, mintha ezer éve ismerné őket.
- Amúgy szoktatok fanokkal bulizni? - kérdezte Amy úgy általánosságban - Mármint nézzetek ránk! - utalt a felsőinkre - Én személy szerint nem szívesen mennék így bulizni veletek.
- Most, hogy mondod... - vakarta meg Josh a nyaka hátulját elgondolkodva - Nincs nálatok másik ruha? A nők táskáiban minden elfér.
- Na jó. Adjatok egy órát és partyra készen fogunk visszajönni - ajánlotta fel Amy.
- Egy órát? - vinnyogott Matt.
- Vagy írjátok le a hely címét, ahova menni akartok, és majd ott találkozunk - vetettem fel az ésszerűbbnek tűnő ötletet.
- Ez már jobban tetszik.
- Majd megírom Amy-nek a címet miután mi is megtudjuk, úgyis meg van a száma - mondta Josh. Dan halkan megköszörülte a torkát, erre Josh vigyorogva hozzám fordult - De minden esetre te is megadhatnád a tiédet, hátha a szöszi megint elássa a mobilját a táskája legmélyére.
- Hé - háborodott fel Amy és gyengén karon ütötte a fiút.
- Rendben - nyújtottam a kezem a telefonjáért, amit a kanapé másik végéből szedett össze. Elmentettem a számomat és visszaadtam neki a mobilt. Ekkor az ajtón három erőteljes koppanás hallatszott. Bárki is volt az, nem várta meg míg beengedik, mert egyből benyitott. A küszöbön négy szélesen mosolygó, kitárt karú lány állt egymás mellett, mögött. Feltételeztem, hogy a srácok barátnői lehettek.
- Party timeee! - kiáltották egyszerre és berontottak a szobába.
- Abbi? - pattant fel Josh leírhatatlan boldogsággal és némi hitetlenséggel a tekintetében. Odafutott az ombre hajú lányhoz, megragadta a derekánál és szenvedélyesen megcsókolta. Eközben Matt éppen felkapta a barátnőjét, aki csak nevetett és addig forogtak, míg el nem szédültek. Chris szorosan átölelte az egyik lányt. Max is felkapta a barátnőjét és Matték mintájára megpörgette. Egyedül Dan maradt ülve és mosolygott a szerelmeseken.
- Mondtam, hogy meglepi lesz - mutatott Matt barátnője Abbi-re, aki még mindig Josh karjai között volt. Aztán feltűnt neki, hogy idegenek is vannak a szobában. Az arcomra siklott a tekintete, majd a pólómra, ugyanígy Amy-t is végigmérte. Összehúzta a szemöldökét és kérdőn a barátjára nézett.
- Nem őrült rajongók, ne félj! - nevetett Matt. A lány barátságos mosolyra húzta a száját.
- Sziasztok, Holly vagyok - nyújtotta a kezét.
- Cassie - mondtam és kezet fogtunk.
- Amy, de hagyjuk a formaságokat - lökte félre Holly kezét és helyette megölelte. A lány meglepetten viszonozta. A többiek is újra felénk fordultak.
- Szóval ő Cassie, régi barátom - mutatott be az újonnan érkezőknek Max -, és a legjobb barátnője, Amy.
- Sziasztok - intettem kissé feszengve. Kedvesen mosolyogva üdvözöltek minket. Kiderült, hogy Chris barátnője Georgina, de hívhatjuk Georgie-nak, ha jobban tetszik. Max barátnője pedig Laura. Abbi és Holly nevét meg már tudtuk. Majd sűrű bocsánat kérések közepette kirángattam Amy-t a szobából, mert amúgy is indulnunk kellett volna.

~Max

- Aztán igyekezzetek! - kiáltottam még utánuk. Amint kiléptek az ajtón hiányérzetem támadt. Mind letelepedtünk a kanapékra.
- Kedves lányoknak tűnnek - jegyezte meg Georgie.
- Azt mondtad Cassie régi barátod, igaz? - kérdezte tőlem Laura.
- Pontosan.
- Hogyhogy még sosem meséltél róla? - érdeklődött.
- De meséltem róla neked. Emlékszel a gyerekkori sztorijaimra, amikben szerepelt egy Maggie nevű lány? - L csak bólintott - Na ő Maggie.
- Hogy lett Cassie? - kapcsolódott be Holly is a beszélgetésbe.
- Áttért a második nevére, de nem igazán tudom, miért - sóhajtottam.
- Említettem már, hogy írt nekünk egy dalt? - vigyorgott Josh, aki valószínűleg egy rózsaszín felhőn át látta a világot most, hogy Abbi visszatért.
- Mi? Nem! - mondtam szinkronban Dan-nel.
- Akkor most mondom. Még rá sem néztem, de biztos vagyok benne, hogy fantasztikus. El fogom érni, hogy elénekelje nekünk - jelentette ki eltökélten.
- Valaki kitalálta már, hova megyünk? - váltottam témát.
- Persze, már hívtam taxit is - mondta Dan.
- Akkor indulhatunk? - állt fel Matt, ezzel elérve, hogy Holly leesett az öléből és a földön landolt.
- Sajnálom, cica - kacsintott a lányra, majd menyasszonyi stílusban felkapta és elindult vele kifelé. Mindnyájan követtük őket. Az épület előtt három taxi várt ránk. Kisebb veszekedés után sikerült eldönteni, hogyan üljünk. Így Dan-nel és Matt-tel elfoglaltam az egyik autó hátsó ülését. De előtte Josh megadta Dan-nek Cassie számát és egyszerre küldték el a lányoknak a címet, biztos ami biztos. Útközben nem hagyhattuk ki, hogy megálljunk a Nando's-nál. Aztán odaértünk egy hangulatosnak tűnő bárhoz. Szerencsére nem volt tömeg és még a zene is jó volt, élőben játszott valami ismeretlen zenekar. A lányok egyből a tánctér felé vették az irányt. Mi a bárpultot céloztuk meg. Már pár kör ital lement, amikor valaki mögém settenkedve eltakarta a szememet a tenyerével.
- Találd ki, hogy ki vagyok! - mondta nevetve és elvette a kezeit.
- Jajj Cassie, ez így nem volt nehéz, én is ugyanezt csináltam veled - fordultam meg mosolyogva, és tényleg ő állt előttem. Egy fekete testhezálló ruhát viselt, ami a combja közepéig ért és matt fekete bakancsot - Örülök, hogy itt vagytok.
- Szia, Cassie - jött oda Dan - Kérsz valamit inni?
- Szia - mondta alig hallhatóan és félrenézett. Most komolyan elpirult? De édes! - Talán egy kólát - mosolygott félénken Dan-re.
- Azonnal hozom - és a pultoshoz fordult.
- Nem innál valami ütősebbet? Ha egyszer ünnepelni jöttünk - érdeklődtem.
- Nem iszom.
- Mióta?
- Egy éve.
- Hű, kitartó vagy. De biztos nem kérsz mást? Egy ital még nem a világ vége - győzködtem.
- Legyen - sóhajtott - Egy ital. Nem több - tartotta fel a mutatóujját határozottan. Dan ekkor nyújtotta át a kólát Cassie-nek.
- Köszönöm - mondta a lány és beleivott. Én addig kértem egy kör rövidet és mindenki felvett egy kispoharat.
- A turné sikeres befejezésére! - mondta Chris.
- Az új régi barátainkra! - emeltem fel a poharam.
- Egészségünkre! - koccintottunk, lehúztuk az italunkat és egyszerre csaptuk le a pultra.
- Táncoljunk - ugrándozott Amy fel-alá. Alig ért ide, már van benne alkohol rendesen. Az egész csapat a tánctérre nyomult. Ennyire jó esténk is ritkán van. Néha visszajárkáltunk a pulthoz újabb piákért, és Cassie szigorú egy italából először kettő lett, majd három, végül már senki nem számolta. Egyszer csak Josh karon fogta Cassie-t és odarángatta az együtteshez. Valamit súgott az énekes fülébe, aki jól megnézte a feszengő lányt, majd bólintott és a mikrofonjához fordult.
- Hölgyeim és uraim! Köszöntsék nagy szeretettel ezt a szépséget - intett Cassie felé -, aki egy saját dalt szeretne előadni - és a banda levonult a színpadról. Valaki kerített egy széket, meg adtak egy gitárt Cassie-nek.
- Köszönöm - szólt bele a mikrofonba -, de inkább kényszerítettek, mint hogy magamtól szeretném ezt - erre mind felnevettünk, végül is igaza volt - A dal címe 'Better Things'.
Megköszörülte a torkát és elkezdett játszani, aztán jött hozzá az ének. Gyönyörűen hangzott, nem vidáman, de tele volt reménnyel. Azt hiszem, Amy elsírta magát. Laura az oldalamhoz bújt és úgy hallgatta. A többiek is meghatódtak. A dal végén állva tapsolt az egész közönség, de mi voltunk a leghangosabbak.
- Köszönöm szépen - mondta Cassie mielőtt lesétált a színpadról. Az ő szemében is könnyek voltak, de szélesen mosolygott.
- Fantasztikus, köszönjük. Akkor folytassuk a bulit - tért vissza a színpadra az együttes.
- Lenyűgöző voltál - lépett oda Cassie-hez Dan és megölelte.
- Csoportos ölelés! - kiáltotta Matt és átölelte mindkettőjüket. Én is csatlakoztam, majd a többiek is mind. Az új kört Cassie egészségére hajtottuk fel.
Később Laurával az ölemben ültem egy bárszéken háttal a pultnak és a többieket figyeltem a tánctéren, mikor Cassie kissé dülöngélve ért mellénk Amy-vel az oldalán, akinek megint valami koktél volt a kezében.
- Eszméletlen ez a buli - kiáltotta Cassie - Köszönöm, hogy itt lehetek veletek.
Már nyitottam volna a szám, de a lány már vissza is ment táncolni, illetve ment volna, de egyensúlyát vesztve Dan karjaiban kötött ki. Nevetve támogatták fel egymást. Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem iszik. De jelen pillanatban nem tudtam aggódni, csak élveztem az éjszakát.

9. rész

~Josh

Amint lejöttünk a színpadról, az öltözőszoba felé vettem az irányt. Ledobtam magam az egyik kanapéra és elővettem a telefonomat. A Twitter bejegyzéseket látva úgy tűnt, a rajongóink meg voltak elégedve a koncerttel. Aztán írtam egy SMS-t Abbi-nek:
"Szia szépségem! 
A turnénak vége és nem tudok veled ünnepelni. Mikor jössz haza? Nagyon hiányzol!
Josh xx"
Tudom, hogy minden egyes nap beszéltünk telefonon, de nem érem be a hangjával. Hiányzik. Rendben van, hogy tölt pár hetet a családjával, de jó lenne, ha hazajönne. Fáradtan felsóhajtottam és elhajítottam a telefonomat a kanapé másik végébe.
-Matt, hol vannak a többiek? - kérdeztem az egyetlen elérhető személytől a szobában.
-Chewy mint látod telefonál - intett a fel-alá járkáló Chris felé - Azt hiszem, Georginával beszél. Dan-t nem láttam. Max pedig bejött, aztán egyből ki is ment azzal a szándékkal, hogy előkeríti Maggie-t vagy Cassie-t vagy nem tudom, hogy hívják - mondta egyhangúan és meghúzta a sörét.
-Meglepően komornak tűnsz - néztem rá gyanúsan.
-Ha néha figyelnél a körülötted zajló dolgokra, láttad volna, hogy a barátnőm egy pillanattal ezelőtt még itt volt, de kapott egy hívást és minden magyarázat nélkül távozott, de biztosított róla, hogy siet vissza.
-Addig megvan, hogy a színpad széléről végignézte a koncertet, de még most sem értem, miért vagy ilyen.
-Tudod, én nem szeretem, ha nem tudok valamiről - duzzogott.
-Semmi baj, Matty - álltam fel és megsimogattam a fejét - Én körülnézek odakint - mondtam és az ajtóhoz sétáltam. A kezem már a kilincsen volt, mikor magától kinyílt az ajtó, és egy igen vidám Max nekem ütközött.
-Á, Josh! Nézd kiket szereztem! - állt félre és egy boldogságtól sugárzó, mégis idegesnek tűnő Cassie-vel és egy magabiztosan mosolygó Amy-vel találtam szemben magam. A sort Dan zárta, akire végre visszakerült a fekete inge.
-Örülök, hogy idetaláltatok - mondtam és udvariasan az ajtó mellé állva beinvitáltam őket - Hölgyeim, kérem fáradjanak beljebb!
-Milyen udvarias! - reagált először Amy. Visszaültem a kanapéra és a szőkeség lehuppant mellém - Még egyszer szeretném megköszönni, hogy szereztél nekünk jegyet - hálálkodott és nyomott egy puszit az arcomra. Komolyan mondom, mintha enyhe áramütés ért volna, bizsergett az arcom
-Én pedig még egyszer elmondom, hogy örülök, hogy szerezhettem nektek egy jó napot - mosolyogtam rá.
-Soha nem láttam még Cassie-t ilyen boldognak - nézett a barátnője felé, aki Max és Matt közé szorult a másik kanapén. Mire mindenki helyet talált, Chris is csatlakozott hozzánk.
-És milyen volt az első sorból figyelni a koncertet? - kérdeztem a lányoktól. Cassie már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Matt közbevágott.
-Várj, várj, hadd találjam ki! Életed legnagyobb élménye volt, minden egyes percét élvezted és azt kívántad, bárcsak soha ne érne véget? - Cassie mintha kissé elpirult volna, Matt pedig önelégülten vigyorgott.
-Aha, valami ilyesmi - motyogta a lány.
-Hé, csak vicceltem, de mindig ilyen érzelmeket váltok ki az emberekből - nevetett Matt és megint meghúzta a sörét. Úgy gondolom, már nem durcás. - Kedvenc pillanat? - kérdezte aztán. A lányok nagyon elgondolkodva néztek.
-Mikor a The Swarm alatt azt kérted, Josh, hogy bízzunk benned és szó szerint mindenkit padlóra küldtél - fordult felém Amy - És leírhatatlan érzés volt mikor utána mindenki egyszerre ugrott fel.
-Jól van, Joshua, azt hiszem, szereztél egy új rajongót - veregette meg Chris nevetve a vállamat. Csak mosolyogtam Amy felcsillanó szemein. Eddig fel sem tűnt, hogy ugyanolyan kék szemei vannak, mint nekem. Hozzá jobban passzol.
-Cassie? Neked? - érdeklődött Max.
-Nehéz egyet kiemelni. Imádtam a hangulatot, a fényeket, a kivetítőt mögöttetek és nagyon meghatott, hogy a Cold Night előtt megemlékeztetek Kurt Cobain-ről. A húsz éve elhunyt legenda - itt szünetet tartott és egy széles mosollyal az arcán folytatta - Az egész olyan felemelő volt - Mindenki egyetértően bólogatott. Mellettem Amy a táskájában kutakodni. Egyből kiszúrtam benne egy egész profinak kinéző fényképezőgépet.
-Fotóztál a koncert alatt? - néztem rá kíváncsian. Ő csak bólintott, a kezembe nyomta a gépet és tovább kutatott - Amúgy mit keresel? - kérdeztem, míg elkezdtem átnézni a képeit. Nagyon jók voltak.

 Végül győztesen felmutatta a telefonját. Természetesen a táskája legalján volt.
-Azt hittem, az enyém volt, de nem - zárta le a képernyőjét sóhajtva - Srácok, valakinek rezgett a telója - mondta hangosabban, hogy mindenki hallja. Feléledt bennem a remény, hogy Abbi visszaírt és már mentem volna a kanapé másik végéhez, ahová előzőleg hajítottam a telefonomat, de Matt kijelentése megállított.
-Holly azt írta, hogy úgy tíz perc múlva itt lesz és hoz valami meglepetést is, de nem tudom, mit vagy hogy egyáltalán kinek - összehúzta a szemöldökét, ahogy a telefonja képernyőjét bámulva felolvasta nekünk az üzenetet.
-Akkor nagyjából tíz perc múlva mehetünk partyzni! - kiáltott fel Dan jó hangulatban - Cassie, Amy, ti is velünk jöttök, ugye? - nézett rájuk izgatottan.
-Még szép - vágta rá Amy - Nem tudtok megszabadulni tőlem - nevetett fel. Cassie jóval bizonytalanabbnak tűnt.
-Ha senkinek nem baj, akkor szívesen csatlakozom én is - nézett körbe félve.
-Ez az! - éljeneztünk mindnyájan. Emlékezetes estének nézünk elébe.

8. rész

~Cassie

Te jó ég! Ez életem legjobb napja! Hatalmas mosollyal az arcomon siettem Amy-hez.
-Mi a fene volt ez? - kérdezte minden bevezető nélkül. Nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy három egymást követő nyarat Maxék szomszédjában töltöttem, hogy hogyan lettünk jóban, hogy azóta nem találkoztunk, és hogy fogalmam sem volt róla, hogy a gyerekkori barátom a kedvenc együttesemben gitározik. Ő tényleg rengeteget változott. Amy egyre nagyobb döbbentséggel hallgatta a mondandómat. Végül ennyit tudott kinyögni:
-Hűha! - és nevetni kezdett - Nem vagy semmi, te lány! - aztán belém karolt és a színpad felé vettük az irányt. A rajongókat Meet&Greet-ről hamarabb beengedték, így Amy-vel eljutottunk a kordonokig. A maradék két órát beszélgetéssel, és a helyünk megtartásáért folyó állandó küzdelemmel töltöttük. Aztán az egész közönség egy emberként kiáltott, sikított fel, mikor a You Me At Six besétált. Max-et figyeltem, tudtam, hogy engem keres a tömegben. Hamarosan meg is talált és szélesen elmosolyodott. Aztán felcsendült a Too Young To Feel This Old és mindenki megőrült. Josh-sal együtt énekeltem a szöveget és közben Amy-vel ütemre ugráltunk. Soha nem éreztem még ilyen felszabadultnak magam.
-Hogy vagytok ma este? - kiáltotta Josh a mikrofonba. Csak artikulálatlan ordítást hallottam mindenhonnan és én is becsatlakoztam. Amy elővette a fényképezőgépét és lőtt pár képet mind a srácokról, mind a közönségről. A koncert folyamán Max tekintete még jó párszor találkozott az enyémmel. Nem tudom hány számmal később Amy beleordított a fülembe, másképpen nem tudtunk kommunikálni.
-Dan téged bámul! - Felnéztem a színpadra, és tényleg. A dobok mögül azok a hihetetlen kék szemek engem néztek. A pólója már lekerült róla, így megcsodálhattam az izmait. Mosolyogva viszonoztam a pillantását, de hátulról elég rendesen meglöktek, így félre kellett néznem. Néhány alkalommal még sikerült elkapnom a tekintetét. A mosolyom a koncert végéig töretlen maradt. Még Max egyik pengetőjét is sikerült megszereznem, és Matt rám kacsintott.
-Köszönjük, fantasztikus közönség vagytok! - búcsúzott Josh. Dan behajította az ütőit a tömegbe, aztán lesétáltak a színpadról. Elképesztő hangzavar volt. Amy-vel arra vártunk, hogy meginduljanak az emberek, mikor a nevemet kiáltotta egy mély férfi hang. Megfordultam és Dan-nel találtam szemben magam. A kordon másik oldalán állt.
-Szia! Eszméletlen jó voltál - mondtam -, mármint az egész banda elképesztő volt - tettem hozzá.
-Bocsáss meg, de nem hallak - kiáltotta. Még közelebb mentem a kordonhoz, pedig a koncert alatt már szinte eggyéváltam vele, annyira nagy volt a nyomás hátulról. Ekkor két erős kar fonódott a derekam köré és átemelt a kordonon.
-Sajnálom, eléggé megizzadtam - szabadkozott - Szóval mit is mondtál? - kérdezte és kisfiúsan rám mosolygott, amitől pillangók éledtek a gyomromban.
-Én... - Miről beszéltem egyáltalán? Nem tudok tisztán gondolkodni míg így néz rám - Csak azt, hogy jók voltatok.

~Dan

-Örülök, hogy nem okoztunk csalódást - mosolyogtam még mindig. Most vagy soha, Daniel - Szóval arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved... - de ekkor félbeszakítottak. Ezt nem hiszem el.
-Találd ki, hogy ki vagyok! - mondta Max Cassie mögé lépve és a kezeivel eltakarta a lány szemeit. Cassie forgolódni kezdett a hang forrását kutatva. Sikerült lefejtenie Max kezeit és egy boldog 'Mikey' kiáltással szorosan megölelte. Még színpadra lépés előtt kifaggattuk Max-et a Meet&Greet-es jelenetről, de minden magyarázata ellenére furcsának találtam ezt a régi barátos sztorit. Vajon több van köztük egyszerű barátságnál? Kényelmetlenül álldogáltam, míg ők ketten beszélgettek.
-Hé, a világért sem szeretnélek kirángatni a merengésedből, de nem segítenél? - Oldalranéztem, Amy lovaglóülésben ült a kordon tetején. Visszafojtottam egy nevetést és lesegítettem onnan.
-Huh, köszi - villantott egy mosolyt és kisöpört egy kósza tincset az arcából.
-Igazán nincs mit - villantottam meg én is a szívdöglesztő mosolyomat.
-Amy! - kiáltott felénk Cassie -  Képzeld szereztem bejutást a backstage-be - kacsintott cinkosul Max-re. Persze, ájuljatok el. Pont ezt akartam felajánlani Cassie-nek, mikor Max felbukkant. Magamban mérgelődve sétáltam az öltözőszobánk felé. Azért örültem, hogy a lányok is velünk tartanak, de egy kissé vesztesnek éreztem magamat.
-Biztos vagyok benne, hogy ő is kedvel - várt be Amy, míg Cassie és Max elöl mentek.
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Cassie - mondta a szemét forgatva - Eléggé ismerem a barátnőmet, hogy tudjam, ha tetszik neki valaki, ami amúgy szinte soha nem történik meg, és látom rajtad, hogy neked sem közömbös.
-Te olvasol az emberekben?
-Néha jók a megérzéseim, és csak azért mondtam el, mert rendesnek tűnsz. De nagyon vigyázz rá! - váltott komoly hangnemre.
-Még egy rendes beszélgetésünk sem volt, hova gondolsz.. mintha annyi közöm lenne Cassie-hez - motyogtam.
-Hé, fel a fejjel! Még bármi megtörténhet - mosolygott Amy és biztatóan megszorította a kezem.